Sibelius fenséges törzsei visszhangoztak a Moszkvai lakásom falain, amikor Kostya Orlov kibontakoztatta Nikita Hruscsov komor meséjét az elődje, Josef Sztálin által elkövetett obszcén bűncselekményekről. Fél évszázaddal ezelőtt, egy héttel azután, hogy Hruscsov elítélte Sztálin uralmának borzalmait a Szovjet Kommunista Párt 20. Kongresszusának titkos ülésén.,

Ez csak három évvel Sztálin halála után volt, amelyet a szovjet állampolgárok nagy többsége gyászolt, aki isteni Atyának látta. Nem sokkal később, itt volt az új vezetőjük, aki azt mondta nekik, hogy kataklizmikus hibát követtek el: messze az isteni, Sztálin sátáni volt. A pártot a régi diktátortól örökölt vezetők egyetértettek abban, hogy Hruscsov csak több hónapos dühös érvelés után mondhatja el a beszédet-a kompromisszum függvényében, amelyet soha nem szabad közzétenni.,

következményei, amelyeket Hruscsov egyáltalán nem tervezett teljes mértékben, a Szovjetuniót a magba rázta, de még inkább kommunista szövetségesei, különösen Közép-Európában. Olyan erők szabadultak fel, amelyek végül megváltoztatták a történelem menetét. De abban az időben a küldöttekre gyakorolt hatás azonnali volt. Szovjet források szerint néhányan annyira görcsösek voltak, hogy hallgatták, hogy szívrohamot szenvedtek; mások később öngyilkosságot követtek el.,

de amikor Kostya Orlov, egy orosz kapcsolattartó, akit most gyanítom, hogy a KGB-nek dolgozik, 1956 március elején felhívott engem, erről keveset tudtam. A kongresszus 10 napján a maroknyi Moszkvai nyugati tudósító olyan beszédeket olvasott, amelyek kereken elítélték a “személyiség kultuszát”, egy jól megértett kódot, amely Sztálint jelenti. A párt Központi Bizottságának épülete február 24-én éjjel aktivizálódott, ablakai fényesen ragyogtak a kis órákba. De miért, azon tűnődtünk, hogy ez akkor történt, miután a Kongresszus hivatalosan bezárt?, Csak évekkel később vált világossá, hogy a pártvezetés még mindig vitatkozik a Hruscsov által másnap reggel a pártküldöttek titkos ülésén elmondandó beszéd szövegéről.

a következő napokban a közép-európai kommunista Államok diplomatái suttogták, hogy Hruscsov titkos ülésen elítélte Sztálint. Részleteket nem közöltek. A Reuters második moszkvai tudósítójaként dolgoztam Sidney Weilandnek, aki-a forma kedvéért, mint bármi más – megpróbált rövid jelentést küldeni erről a kopasz tényről Londonba., Ahogy az várható volt,a cenzorok elnyomták.

aztán, az előző este, amikor Stockholmba mentem nyaralni, Orlov telefonált, hogy mondja: “találkoznom kell veled, mielőtt elmész.”Hallva a sürgősségét a hangjában, azt mondtam neki, hogy jöjjön át azonnal. Amint elmondta, hogy miért jött, bölcsnek tartottam, hogy összekeverjük a mikrofonokat, amelyekről mindannyian azt hittük, hogy a falunkban vannak, a leghangosabb rekorddal. Orlov a szárnyaló harsonákon keresztül részletesen beszámolt Hruscsov vádiratáról: Sztálin zsarnok volt, a párttagok gyilkosa és kínzója.,

Orlovnak nem volt jegyzete, sokkal kevésbé a beszéd szövege. Elmondta, hogy a párt az egész Szovjetunióban hallott róla a gyárakban, gazdaságokban, irodákban és egyetemeken dolgozó tagok különleges találkozóin, amikor egyszer, de csak egyszer olvasták fel nekik. Az ilyen grúziai találkozókon, ahol Sztálin született, a tagok felháborodtak a saját nemzeti hősük orosz általi elítélése miatt. Az ezt követő zavargásokban többen meghaltak, és Orlov szerint a vonatok Tbilisziből érkeztek Moszkvába, ablakaikat betörték.

de hihetnék neki?, Az ő története illeszkedik ahhoz, amit keveset tudtunk, de a részletek, amelyeket nekem adott, annyira lélegzetelállítóak voltak, hogy alig voltak hitelesek. Most könnyű azt gondolni, hogy mindenki tudta, hogy Sztálin zsarnok, de abban az időben csak egy szerencsétlen kisebbség hitt a Szovjetunióban. És elfogadni, hogy Hruscsov nyíltan, ha nem is pontosan nyilvánosan beszélt erről, úgy tűnt, hogy némi megerősítésre van szükség – és ez nem volt elérhető.

volt egy másik probléma is. “Ha ezt nem hozod ki, akkor govno vagy” – mondta., Ez egyértelmű kihívásnak tűnt a cenzúra megtörésére – amit egyetlen újságíró sem tett az 1930-as évek óta, amikor a nyugati tudósítók gyakran repültek Rigába, a még mindig független Lettország fővárosába, hogy történeteiket benyújtsák, és sértetlenül térjenek vissza Moszkvába. Sztálin azonban azóta még két évtizeden át egyre súlyosabban uralkodott, és az 1950-es években senki sem kockáztatta volna.

úgy éreztem, hogy egyedül nem tudom megoldani ezt a problémát, felhívtam Weilandot, és elintéztem, hogy találkozzak vele a város központjában. Nagyon hideg volt, de kint maradtunk, ahol nem voltak Mikrofonok., Vastag hó feküdt a földön, de áthaladtunk rajta, csak időnként szüneteltettem, hogy konzultáljak a jegyzeteimmel az utcai lámpák Alatt. Megjegyeztük, hogy Orlov gyakran adott nekem olyan információkat, amelyek mindig helyesnek bizonyultak, bár nem nagy jelentőséggel bírnak. Története a nyugati közösségben keringő korlátozott jelentésekkel volt felszerelve. Megjegyeztük, hogy a New York Times egyik ideiglenes tudósítója másnap távozik, és minden bizonnyal ezekről a jelentésekről fog írni. Így magunk is legyőzhetnek minket, sokkal jobb történet. Úgy döntöttünk, hogy hinnünk kell Orlovnak.,

másnap reggel Stockholmba repültem, ahonnan felhívtam a Reuters hírszerkesztőjét Londonban. A nevem, ragaszkodtam hozzá, egyik történetben sem jelenhet meg, és mindkettőnek Moszkván kívüli időpontokkal kell rendelkeznie: nem akartam, hogy azzal vádoljanak, hogy megsértettem a cenzúrát a Moszkvába való visszatérésem során. Aztán néhány óra múlva megírtam a jegyzeteimet, a két történetet telefonon diktáltam a Reuters copytaker-nek. Még mindig idegesen eltitkoltam a személyazonosságomat, nevetséges amerikai akcentust feltételeztem. A trükk rosszul sikerült. – Köszönöm, John-írta vidáman.,

Moszkvában minden folytatódott, mint korábban. 1956 nyarán Hruscsov olvadása virágzott, a moszkoviták pedig egy kicsit nyugodtak. De Közép-Európában a beszéd hatása egyre nőtt. Őszre Lengyelország készen állt a robbantásra, Magyarországon pedig egy antikommunista forradalom megdöntötte a sztálinista pártot és kormányt, leváltva őket a rövid életű reformistával, Nagy Imrével.

Moszkvában a szovjet vezetőket zűrzavarba dobták. Hat hétig egyetlen diplomáciai rendezvényen sem jelent meg senki. Amikor újra megjelentek, agglegénynek és idősebbnek tűntek., Ez különösen igaz volt Anastas Mikoyanra, Hruscsov jobbkezére, aki folyamatosan sürgette őt a nagyobb reformokra. Fia, Sergo szerint azért, mert Mikojan hosszú napokat töltött Budapesten, kétségbeesetten próbálta megmenteni a nagy rezsimet, sikertelenül. Végül a diehard konzervatívok nyerték meg az érvet, ragaszkodva ahhoz, hogy biztonsági okokból a Szovjetunió ne hagyja, hogy a szomszédos ország elhagyja a Varsói paktumot. Hruscsov és Mikojan vonakodva állapodtak meg abban, hogy össze kell törni .,

Nyugaton a beszéd hatása óriási lökést kapott a The Observer és a The New York Times Teljes, bár megtisztított szövegének közzétételétől. Ez volt az első alkalom, hogy a teljes szöveg a világ bármely pontján nyilvános ellenőrzésre került. Még a helyi párttitkároknak is, akik elolvasták a tagoknak, 36 órán belül vissza kellett adniuk szövegeiket. (Ezeket a szövegeket is megtisztították, két olyan esetet kihagyva a beszédből, amelyek Orlov velem kapcsolatban álltak.,)

William Taubman szerint Hruscsov mesteri életrajzában a teljes szöveg Lengyelországon keresztül szivárgott ki, ahol Moszkva más közép-európai kommunista szövetségesekhez hasonlóan szerkesztett példányt küldött terjesztésre a lengyel pártnak. Varsóban azt mondta, a nyomtatók magukra vállalták, hogy az engedélyezettnél több ezer példányt nyomtatnak ki, az egyik pedig az izraeli hírszerzés kezébe került, aki áprilisban adta át a CIA-nak. Néhány héttel később a CIA átadta a The New York Times-nak, és úgy tűnik, a megfigyelő kiváló Kremlinológusának, Edward Crankshaw-nak.,

pontosan hogyan szerezte meg, nem rögzítik. De csütörtökön, június 7-én, egy kis szerkesztői ebéd hagyományosan minden héten, a Waldorf Hotel, Crankshaw ‘szerényen megemlítette, hogy ő nyert teljes átirata, Hruscsov beszéde’ szerint Kenneth Obank, a felelős szerkesztő. A találkozó horganyzott. Egy ilyen lapkát nem lehetett átadni, és Astor Dávid, a szerkesztő, valamint Obank határozott támogatásával megegyeztek abban, hogy a teljes 26 000 szót közzé kell tenni a következő vasárnapi újságban.,

Ez egy hősies döntés volt, amely úgy tűnt, ostobaságon határos. Azokban a napokban mindent forró fémbe kellett állítani, hogy oldalakká váljon. Az Obank szerint csütörtökre “a papír felét már beállították, kijavították, és elkészültek”. Rosszabb, azt találtuk, hogy mi lenne, hogy tartsa ki szinte az összes rendszeres funkciók – könyv vélemények, Művészetek, divat, híd, sakk, leader-oldal cikkek, a sok. A Hruscsov-másolat, oldalanként, elkezdett folyni., Ahogy elkezdtük az oldalak összeállítását, világossá vált, hogy még több helyre van szükség, ezért a Szent tehenekhez fordultunk-a hirdetésekhez. Hét értékes reklámoszlopot kellett eldobni. Végtelen számú főcímet, alcímet, keresztfejet és feliratot kellett írni, mivel a másolat a papíron keresztül haladt.

de a szerencsejáték kifizetődött. Az olvasó válasza lelkes volt. Az egyik azt mondta: “Uram, én csak egy kalapács vagyok egy gyárban, alig olyan helyen, ahol elvárhatja, hogy a megfigyelő nagy forgalomban legyen., De a Hruscsov kiadás másolata kézről kézre megy, üzletről üzletre az adminisztrációs irodákban, szállításban stb. Nagyon meglepődtem a beszéd nagyon perces vizsgálatának eredményeként mutatott komoly érdeklődés miatt.”

a papír elfogyott és újra kellett nyomtatni. Ez minden bizonnyal igazolta a rendkívüli döntést, amely szerint a teljes szöveget három napos felmondással kell kinyomtatni. “Minute vizsgálat” nagyban hozzájárult a gondolkodás, hogy végül szült reformista “Euro-kommunizmus”.

Hruscsovot egyértelműen megrázta a fejlemények., Ellenfelei megerősödtek,és 1957 májusában egy ász segítségével kiűzték. Amikor a Központi Bizottság (a Politikai Hivatal) Elnökségének többsége a leváltására szavazott, csak a Központi Bizottság teljes ülésének összehívására irányuló gyors intézkedése adott többséget. Ellenfelei voltak, nevezetesen a veterán Vjacseszlav Molotov és Lazar Kaganovich, akiket leváltottak.

de hét évvel később a konzervatívoknak sikerült kiszorítaniuk őt. Húsz év Leonid Brezsnyev követte, amelynek során az óra visszafordult, ha nem teljes körű Sztálinizmusra, legalább az út egy részére., De voltak kommunisták, akik soha nem felejtették el Hruscsovot, különösen a “titkos beszédét”. Az egyik Mihail Gorbacsov volt, aki 1956-ban a Moszkvai Egyetem hallgatója volt. Amikor 1985-ben hatalomra került, elhatározta, hogy folytatja Hruscsov munkáját a Szovjetunió megreformálásában és a világ többi részének megnyitásában. Többször nyilvánosan is méltatta elődjét, mert bátor volt a beszéd elkészítésében és a Sztálinizálás folyamatának folytatásában.,

egyesek kételkedhetnek abban, hogy Sztálin Szovjetunióját valaha is megreformálták volna, de Hruscsov nem volt köztük – sőt, Gorbacsov sem volt. De két évtizedes hanyatlás után Brezsnyev alatt még nem tudta együtt tartani az országot. Meg lehet vitatni, hogy a “titkos beszéd” volt a század legjelentősebb, a vetőmag ültetése, amely végül a Szovjetunió halálát okozta.

mit gondolnak a moszkoviták Hruscsovról most

Marina Okrugina, 95 éves, egykori Gulag fogoly
” Szibériában születtem 1910-ben., Apámat száműzték ott a Cári időkben, miután megölt egy kozákot, aki megtámadta a munkások demonstrációját, amelyben részt vett. 1941-ben Mongóliában a szovjet újságírók egy csoportjának gépírójaként dolgoztam. Mandzsúriában kiadtak egy újságot, azzal a reménnyel, hogy a kínaiak szimpatizálnak velünk. De a cenzor úgy döntött, hogy “provokáció”. Mindannyiunkat letartóztattak és a Gulágra küldtek. Amikor a háború elkezdődött, az embereket a frontra küldték, engem pedig hátrahagytak. Nyolc évet töltöttem a táborokban., 1945-ben megtudtam, hogy két fiam meghalt a Leningrádi blokádban, a férjem pedig meghalt Smolenskben. Én megjelent 1949 – ben, de nem szabad élni a 39 legnagyobb város a Szovjetunióban. A Távol-Keleten maradtam, és minden héten jelentenem kellett a rendőrségnek. Nem volt életem. Az egyetlen barátom volt Rab. Amikor Sztálin 1953-ban meghalt, szorosan becsuktuk az ajtót, és örömmel táncoltunk. Végül 1956-ban, néhány hónappal Hruscsov beszéde után teljesen rehabilitáltak. Az életem megváltozott. Utazhatnék. Rendes állásom és nyugdíjam van., Mi volt foglyok nagyon hálásak voltunk Hruscsov bátorságáért.”

Dima Bykov, fiatal értelmiségi
” Sztálin nem tehetett semmit félelem nélkül, utálatos diktátor. Hruscsov inkább a hülyeségek diktátora volt. A hozzá való hozzáállásom meglehetősen szimpatikus és meleg. Emberek millióinak adta vissza az életet. De a valóságban nagyon rossz szabadság volt Hruscsov alatt. Csak azok örülhettek a felolvadásnak, mint a szovjetek, akiknek 30 éve volt a diktatúra rémisztő tapasztalata. Hruscsov elherdálta az esélyét. Senki sem tudta, hová megy az ország., Mindenütt plakátok voltak Leninnel, mondván: “a helyes utat, elvtársak!”De melyik irányba?’

Fjodor Velikanov, 21, student
‘ Sztálin nem volt minden rossz. Határozott volt. Szigorú és hatékony volt, és gyors döntéseket tudott hozni, még akkor is, ha nem mindig voltak a megfelelőek. Nagyon nehéz számomra értékelni, milyen volt az élet Sztálin alatt. Csak könyvekből tudom, és amit a rokonaim mondtak. Mit tudok Hruscsovról? Nos, híres volt olyan impulzív dolgokról, mint hogy mindenhol kukoricát akar ültetni., És amikor az asztalra csapta a cipőjét . Vannak, akik azt mondják, hogy Vlagyimir Putyin elnök diktátor, de azt hiszem, ez helytelen. Bár volt néhány jó tulajdonság, amelyet Sztálinnak is volt, hogy Putyinnak is van.”

Nikita Hruscsov, 45 éves, újságíró, a szovjet vezető unokája
” Nagyapa kedves ember volt, de nagyon igényes. Amikor visszavonult, megkért, hogy segítsek átfesteni egy üvegházat a Petrovo Dalnee-i dachájában. Ezután minden részletet megnézett, hogy megmutassa, hol festettem rosszul., Természetesen részt vett az elnyomásban, de az a tény, hogy ki merte mutatni Sztálint, bátor volt. Beszédének fele rögtönzött volt – megosztotta saját emlékeit. Hitt a kapitalizmus elkerülhetetlen kudarcában. Valaki úgy jellemezte őt, mint a kommunizmus utolsó romantikáját, és ezzel egyetértek.”

Oksana Gaman-Golutvina professzor,az orosz elit szakértője
” mire Hruscsov hatalomra került, az ország belefáradt a félelembe. Megértette ezt. Őszinte vágya volt, hogy enyhítse az emberek fájdalmát., 1956-os beszéde előtt már konszenzus volt a változásról az elit között. Maguk az emberek nem lehetnek a változás motorja, mert a túlélésért küzdöttek. De beszéde ellenére Hruscsov Sztálin gyermeke volt. Hasonló gondolkodásmódja volt: két vélemény van a világon, az enyém és a rossz. Abszurd agrárprojektjei és külpolitikája azt jelentette, hogy az ország nem kapott békét.,’

Interjúk Tom Parfitt

  • Share on Facebook
  • Share on Twitter
  • a Megosztás e-mailben
  • Share on LinkedIn
  • Share on Pinterest
  • Megosztás a WhatsApp
  • Megosztás a Messenger